2014.07.10. 10:41, ---
Lementem megebédelni, és aztán elmosogattam. Patriknak haza kellett rohannia. Lefeküdtem az ágyra, és elaludtam, pedig nem terveztem. Egy PewDiePie nevű emberrel skypeoltunk Ivettel magyarul. Nagyon jókat nevettünk. PewDiePie -nek el kellett menni boltba, de ő olyan bolond volt, hogy vitte magával a laptopot, hogy ne kelljen minket letenni.. Így egész úton ott mondtuk neki a butaságokat, hogy mit csináljon. Szakadtuk a röhögéstől Ivettel.. Anyu egyszer csak bejön.. És végül ott is maradt. Rájött, hogy velünk nevetni igazi főnyeremény.. Ahogy mi nevetünk, azt nem lehet kihagyni. Sokan rajtunk nevetnek, nem a viccen. Egyszer csak PewDiePie szobájába benyit egy rendőr:
- Ön PewDiePie?
- Igen! PewDiePie vagyok - kézfogással köszöntek egymásnak - Miért?
- El kell velünk jönnie a kapitányságra!
- Mi? Miért? Én???
- Igen maga.. Kérem fáradjon velünk, és a skypeot kapcsolja ki legyen szíves!
PewDiePie egy perc nyugalmat kért.. Azonban nem nyugodott meg, hanem kiugrott az ablakon. Szerencsére még emeletes házuk sem volt. Elszaladt, egy autóst megkért, hogy vigye el őt Győrbe.
- Szerencséd van fiatalember! Éppen oda tartok - szólt neki egy öreg bácsi, aki az autót vezette.
- Igen fiam, szerencséd van! - mondta hátul egy idős hölgy.
- Maguk kicsodák?
- Hogy mer ilyet kérdezni? Illedelmesen kérdezzen kérem! - mondta felháborodottan a néni.
- Londonból indulnak Győrbe.. Nem furcsa ez? Hosszú az út nem igaz?
- De, az út hosszú igen. De az unokánkat megátogatni semmi sem hosszú idő!
- Én PewDiePie vagyok. Önöket hogy hívják?
- Én Horváth Ádám vagyok - mondta az idős bácsi
- Én pedig Horváthné Purcsy Janka - említette az apó után a néni. - Örülök hogy megismertünk téged. Hogy-hogy Győrbe utazol?
- Hát, én egy Horváth Csilla nevű barátomat keresném.
- Ho-ho-ho-Horváth Csilla? - kérdezte dadogva a hölgy
- Igen, tetszik őt ismerni?
- Persze hogy ismerjük fiam, ő az unokánk. Éppen hozzá igyekezünk annyira nagyon.
- Ez most komoly? Mekkora szerencsém van!!
3 nap alatt elértek Győrbe. be kopogtattak.. Ivettel nyitottunk ajtót.
- Sziasztok! - kiáltottam fel!
- Jézusom PewDiePie ?
- Micsoda? - kérdeztem
- Ott van a kocsiban PewDiePie !!
- Úristen! Mama, Tata, mit keres nálatok PewDiePie ?? Vele skypeoltam valamelyik nap!!
- Komolyan kislányom? Ő volt az? - szólt közbe anyu
- Menjünk már ki!! - Szólt Ivett
Odaszaladtunk a kocsihoz
- Sziia
- Sziaaaa- köszönt sok a-val a végén Ivett
- Sziasztok lányok! Ti a valóságban sokkal szebbek vagytok!
- Köszönjük!
- Esetleg, valamelyikőtöknek van barátja?
- Mind a kettőnknek van! - mondtam.
- Nemár. Ó. Miért is gondoltam, hogy ilyen szép lányok még szinglik.. Na mindegy.
- Gyere már be!! - kiáltottam
- Oké, Oké
- Amúgy hogyhogy itt? Hogyan ismerted meg a nagyszüleimet? - kérdezgettük PewDiePie-t út közben.
- Hát.. Eljöttem otthonról, beszálttam egy autóba, és a nagyszüleid szívesen elhoztak ide. Szerencse hogy velük találkoztam!
Anyu bejön. - Csilla kelj fel!! Gyere vacsorázni..!! Felkeltem a mély PewDiePie-s álmomból, és lementem vacsorázni. Elmeséltem anyuéknak a történetet. Nagyon jót kacagtunk vacsora közben.
- Még szerencse, hogy csak álom volt! - mondta anyu
- Hát igen.. Amúgy.. Patrik hol van?
- Nem tudom.. Elment valahova, de még nem ért haza!
- Remélem nincs semmi baja! - mondtam anyunak szomorúan
- Reméljük..
- Köszönöm szépen, nagyon finom volt a vacsora. - mondtam, felálltam, és elmentem letusolni. Felmentem facebookra, és tv-t néztem. Ismét aludtam. Fél 10 felé hazaért Patrik. Vele aludtam el. Reggel 8 órakor felkeltem. Patrik eltűnt.. Lementem, kerestem mindenhol.
- Anyuu!! Patrik hová lett megiint?
- Sajnos egy rossz hírrel ment el.
- Micsoda? Mi történt? - kérdeztem meglepődve
- Évinek, az anyukájának eltört a karja, és ezért Patrik a kórházba sietett!
- Mire várunk még?? Menjünk azonnal!
- Csilla én most nem érek rá, téged egyedül pedig nem engedlek el!
- Jajj anyu...
- Semmi anyu. Majd ha Patrik hazaér, majd elmentek együtt
- Jó, lehet hogy igazad van..
Anyu telefonja pittyent egyet. Sms jött.
- Mi az anyu?
- Jajj Csilla. Most el kell mennem. Sietnem kell a munkahelyemre!! Sajnálom
- Jó nem baj menj csak!
Anya kiment, de nem zárta be az ajtót, mert nagyon sietett. Fél óra múlva a konyhában mesterkedtem valami kajában, hogy mire anyu hazaér, lássa, hogy valamit azért csak csináltam.. Meg persze, szereném elvonni a figyelmemet minden nemrégiben készült rossz dolgokról.. Sikerült is. Patrik hallkan bejött, és megijesztett, én pedig a fejéhez dobtam egy serpenyőt. Hirtelen azt hittem, hogy valami betörő vagy valaki. De az még nem volt semmi. A fejéhez egy serpenyőt dobtam, és fakanállal csapkodni kezdtem szegényt. Csak nézett nézett, 5 perc után elnevette magát, és leültünk a nappaliba.
- Jóreggelt
- Szia - köszöntem lehangoltan. - Hogy vagy anyukád?
- Szóval már tudod? .. Hát.. Jól van..
- Akkor jó! Csináltam sütit neki, ha nem gond eljönnél velem? És akkor bevinnénk neki, és még vennék csokit is.
- Oké! Mikor induljunk?
- Nekem mindegy.. Szólok Liliéknek is!
Elmentem szólni Lilinek, hogy elmegyünk.. Sietnünk kell, nem szívesen hagyom őket egyedül itthon.. Minden ajtót, ablakot becsuktam, és bezártam.. Odaértünk a kórházba.. Meglepődtem.
FOLYTATJUK!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum